Január 3.

Ma kezdődik a tanítás, és még mindig be vagyunk havazva, úgyhogy reggel korán keltem. Anyának ez természetesen jó ok volt arra, hogy ezt mondja:

- Beni drágám, legyél szíves menj ki, lapátold el a havat, szünetben úgysem csináltál semmit...

- De anyu! A szünet arra való hogy lazítsunk, nem arra hogy dolgozzunk! Amúgy is, sok mindent csináltam a szünetben...

- Például?

- Magtanultam két új dobszólót, fejlesztettem a KőCraft-omat, és sok minden mást.

- Hát veled nem lehet vitatkozni...

Szóval nagyjából így indult az első tanítási napom az évben. De komolyan, témánktól eltérve, nem kéne már „Drágáznia”. A múltkor is, amikor ködeojátékokat kértem születésnapomra, erre ő mit vett: egy 'Öltöztesd Lalit, a macit'-ot! Ami a valaha létezett leggyerekesebb ködeojáték. Meg amikor kimentünk a tóhoz kőrizni a jégre, és már majdnem lett egy barátnőm, ráadásul Csontos Lilla, a suli legszebb lánya, de anyu odajött azzal, hogy ”Benikém, szívem nem kérsz teát? A kedvencedet hoztam, és mézes macisüti is van hozzá!”. Na mindegy.

Szóval, ebben az évben az első napom a suliban. Az osztálytársak semmit sem változtak, max néhányaknak több pattanása van. De a tanárok még rosszfejebbek lettek (anyuék szerint az a fő oka a magatartásproblémáimnak, hogy rossz viszonyom van a tanárokkal). Mivel közeledik a félév, az osztály nagy része elkezd teperni, mert sokan bukásra állnak. Én ezt a hajrát megúsztam, mert én két tantárgy kivételével mindenből 5-ösre állok. Az a kettő tárgy pedig a kőismeret, amit egy rettenetesen bizarr tanár tanít és az ének, énekelni pedig nem tudok.

Amikor haza értem, senki sem volt otthot, ami azért érdekes, mert Armi még csak 2,5 éves, és még nem kővodás, ezért anyu otthon marad vele. De nem voltak otthon, ami azt jelenti, hogy SZABADSÁÁÁÁG! Mármint benyomhatok valami kő-punk zenét, kajálhatok chipszet minden mennyiségben, és nézhetek kőball meccseket vagy Rockpson családot. Nemsokára apu hazaért, és egy óriási verebet (?!) hozott. Én meghökkenve néztem, ő pedig teljes nyugalommal letette a konyhában, és lehuppant mellém a kanapéra. Én megkérdeztem, hogy mi ez.

- De apu mégis mi ez?

- A vacsink.

- ???

- Nemám! Ez csak egy játék Arminak.

- Nekem is hoztál valamiiiit? - kérdeztem, mert aputól mindig valami jót kapok, például a múltkor is a VarázslókCsontját kaptam tőle, ami az egyik legjobb ködeojáték.

- Persze. - dejóó! Gondoltam magamban. - Itt van.

És egy vékony, hosszú csomagot vett elő. Egy kicsit elszomorodtam, mert ez tuti nem ködeojáték. De amikor kibontottam újra feldobódtam: egy új dobverőt kaptam!

Anyu és Armi most értek haza, és kiderült hogy a tavon köriztak. Egyébként én ennek örülök, mivel anyu nem szereti a vizet se simán, se megfagyva, és egy héten maximum egyszer megy vízközelbe, ezért ha én kőrizni szeretnék ezen a héten, akkor egész nyugodtan mehetek a haverokkal, és nem kell félnem, hogy anyu egészen véletlenül pont akkor jelenik meg a tavon a kistesómmal.