Január 4.

Ma az ofőnk bejelentést tett a suliban:

- Sziklásy Kőgnázium 9.B osztálya! Kérem január 10-ig, vagy mondhatnám, hogy az első félévünk végéig, mindenki szíveskedjen javítani a jegyein! Nem szeretném, ha szégyent hoznátok rám. Ha senki sem bukik ebben a félévben, akkor elmegyünk kőrcsolyázni a tóra.

Ennek mindenki örült, kivéve Erdős Vani, aki a a harmadik legszebb lány a suliban, (Csontos Lilla és Kövi Dóra után, akik végzősök, és őket kicsit sem érdeklik kilencedikesek), és aki nekem nagyon tetszik. Tanítás után megkérdeztem Vanit, hogy mi a baja a kőrizással.

- Hát... - kezdte, de nem tudta befejezni, mert a barátnői odamentek, és vihogva távoztak Vanival. Hát, ennyit a beszélgetésemről Vanival... Na mindegy.

Hazaérve anyu odatolt az orrom elé két hatalmas állatot, és megkérdezte, hogy melyiket kérem. A kezdeti sokkból feleszmélve észrevettem, hogy az egy vadkan és egy tehén. Én mondtam, hogy a tehén, de Armi felháborodottan kiabált.

- Malacka! Malacot szeretnék- mondta.

- Jól van kicsim, csinálok neked vadmalackát.- esett meg rajta anyu szíve. Mindegy, végül is már megszoktam, hogy általában Armi döntheti el, hogy mi legyen a vacsi.

Vacsora után lementem a szobámba, és elkezdtem dobolni, azzal az elmélettel, hogy ilyenkor senkit sem zavar, ha dobolok. Hát, tévedtem. Anyu felháborodottan kérdezte, hogy mi a frászt csinálok.

- Hát dobolok.

- Ilyenkor?! Tudod te hány óra van?!

- Hát persze! Kilenc lesz tíz perc múlva. - válaszoltam nyugodtan.

- Figyelsz szívem. - mondta ő is egész nyugodtan. - Tudom, hogy neked még elég korán van, de a kishúgod ilyenkor már lefeküdni készül. Úgyhogy légy szíves, ne ilyenkor gyakorolj. Köszi! - és megölelt. Ez van, az anyukák néha furák...Az egyik pillanatban cseszegetnek, megtiltanak mindent, másikban pedig ölelgetnek.

Szóval, mivel anya azt mondta, hogy ne doboljak, bekapcsoltam a kőtévét, és Rockpson Családot néztem fél 11-ig. Majd megnéztem pár epizód Neandervölgyi Fatert.